Page 17 - No18
P. 17

f
                           Pályakezdés a Bruckner Tanszéken





          kózus oldatot nagyon nehéz volt szűrni,   alkoholátoldatot, hanem használjuk fel a
          de kis térfogata miatt valahogy végül is   redukcióhoz. Amikor ezt a sarzsot fel-
          sikerült. A Prof az esetleges anorganikus   dolgoztuk meglepetéssel tapasztaltuk,
          szennyezéseket eltávolítandó sósavat   hogy a pentacént nagy mennyiségű fehér
          kért, hogy átmossa a csapadékot.   anyag szennyezi, melyet sósavas mosás-
          Kérését teljesítve ráöntöttem a szűrőre a   sal sehogy sem tudtunk eltávolítani. A
          sósavat. „Mit csinálsz?” – kiáltott rám a   Prof arra gondolt, hogy az alkoholát
          Prof, amikor meglátta az üvegen a cím-  képződésnél a rendszer vizet kapott, és a
          két: 6N HCl. Látván, hogy a pentacén rá   fehér anyag valamiféle alumíniumhidr-
          se hederít az erős savra, megnyugodott,   oxid vagy oxid. Azt fontolgatta, hogy egy
          és ismét megjelent arcán a jól ismert   mozsárban sósavval eldörzsöli a fehér
          kedves, barátságos és megnyugtató   anyaggal szennyezett pentacént. Még
          mosoly. Nem így az első nagyléptékű   szerencse, hogy mielőtt ehhez hozzákez-
          sarzsnál. Gyakorlatlanságom nem szá-  dett volna, Mió egy Bunsen-égő fölé tar-
          molt azzal a ténnyel, hogy több liter   totta spatuláját, melynek egyik végét
          folyadék nem fér el egy Dimroth-  előzőleg beleforgatta a fehér anyagba. A
          hűtőben. Bruckner professzor úr hiába   csapadék először elszenesedett, majd
          kért, kezdjem már hűteni a forrásnak   nyomtalanul eltűnt, otthagyva névje-
          induló reakcióelegyet, én makacsul haj-  gyét, miszerint ő szerves anyag nem
          togattam: „ez még semmi, professzor úr   pedig valamiféle öreg alumíniumoxid.   A pentacént a reakcióelegy centrifugá-
          kérem, ez még semmi!” Egészen addig,   Ekkor felnéztem a reagens polcra. Az   lásával izoláltuk. Bruckner professzor úr
          míg gázbevezető, kalcium-kloridos cső   első üveg, ami a szemem elé került a   ragaszkodott hozzá, hogy a centrifuga-
          szanaszét nem repült, s a hűtőn és a   dimetilformamidos üveg volt. Egy kém-  csövek tisztítását és szárítását személye-
          lombik tubusain át nem kezdett kifelé   csőpróba pillanatok alatt azt bizonyítot-  sen végezze. Hiába kérlelte laboránsunk,
          zúdulni a forró ciklohexanol.     ta, hogy a dimetilformamid kiválóan   Vincellér Lajos bácsi, hadd mosogasson
           Akkor persze már nyomtam a jeges-  oldja az ismeretlen fehér anyagot.   ő, nem hagyta. Ilyen gyönyörűségesen
          vizes fürdőt a lombik alá. Mindez a 6-os   Valószínű, hogy azért nyúltam a   tisztára suvikszolt és gondosan kiszárí-
          laborban meglehetősen nagy nézőkö-  dimetilformamidos üveghez, mert ebből   tott üvegedényeket azóta sem láttam.
          zönség előtt történt. Nemcsak a Prof,   az oldószerből kristályosítottam a   Miért csinálta? – kérdezhetnénk. A
          Adrienn, Árpád és én voltunk ott,   kinont. Megtanultuk tehát, hogyan kell   válasz – úgy gondolom – egyszerű.
          hanem rajtunk kívül még néhány, a   izolálni a pentacént!            Élvezte, szerette a laboratóriumi mun-
          laborban valamiféle javítást végző szere-  Ennek az első, végül is sikeres nagy   kát, s jól tudta, hogy a mosogatás ennek
          lő is, akik abbahagyván munkájukat   sarzsnak a tapasztalatai alapján   a munkának igen fontos, egyáltalán nem
          érdeklődve figyelték, mi a csuda lehet az   Bruckner professzor úr megtervezte,   lebecsülendő része.
          a fontos kísérlet, aminek a végrehajtásá-  mennyi kinont kell még feldolgoznunk,   Késő este volt, amikor elkészült ez az
          ban maga a professzor is részt vesz?   hogy megkapjuk a kívánt mennyiségű   utolsó sarzs. Mészáros Mióval elhatá-
          Később Adrienn, célozva arra, hogy   pentacént. A tervezésnél a Prof azt is   roztuk, megtréfáljuk a Profot. Többnek
          inkább tűrtem a kezemre folyó forró   figyelembe vette, hogy a centrifugálás   mondtuk az üres edény súlyát, mint az a
          ciklohexanolt, semmint elengedtem   során az egyik centrifugacsövet véletle-  valóságban volt. Úgy tűnt tehát, hogy a
          volna a jeges-vizes fürdőt, nevetve   nül fellökte a könyökével, és így – véle-  100 g pentacénből hiányzik néhány
          mondta: „Jenőkém, maga boldogtalan,   ménye szerint – az anyagnak mintegy   gramm. Csak amikor főnökünk arcán
          ha hetente legalább egyszer nem folyik a   nyolcadát elveszítettük. „Föncsuskám,   állandósulni láttuk a fegyelmezett szo-
          kezére a 160 -os ciklohexanol!” Szegény   hát hogy tudta fellökni a csövet?” - évő-  morúságot, akkor vallottuk be turpissá-
                   o
          professzor úr látván baklövésemet és   dött nevetve Adrienn a Proffal. Ketten,   gunkat. Négyen voltunk a 6-osban – a
          következményeit, elkeseredésében haza-  Mészáros Mió és én, biztosra akartunk   Prof, Adrienn, Mió és én, - amikor elő-
          ment ebédelni. Valahogy azután sikerült   menni s az összes rendelkezésre álló   ször együtt láttuk a 100 g pentacént.
          a reakciót megfékeznem. Ennek ered-  kinont fel akartuk használni. Bruckner   Boldogan vonultunk át a C épületbe
          ményeképpen a reakcióelegy nagy része   professzor úr nem engedte, s igaza lett.   elmesélni a nagy újságot az Intézetben
          a lombikban maradt. Bruckner profesz-  Utóbb hálás voltam döntése miatt,   még dolgozó kollégáknak. „Vigye talán a
          szor úr otthonról telefonált és kérte,   hiszen a megmaradt kinon késóbb ele-  kicsi” – mondta Adrienn, és kezembe
          annak ellenére, hogy minden bizonnyal   gendőnek bizonyult a reakció optimális   nyomták a nagy értéket tartalmazó kris-
          nedvességet kapott, ne öntsük ki az   körülményeinek megállapítására.   tályosító tálat.

                                                                 kémiai Panoráma  18. szám, 2017. évfolyam 2. szám 17
   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22