Page 14 - No17

EXTREMOFIL ÉLŐLÉNYEK

DEINOCOCCUS RADIODURANS

Az 1,5-3,6 mikrométer nagyságú Deinococcus
radiodurans egy gömbformájú, homokba beágyazódó, a
6 dehidratációt és a savas hatásokat is. A baktérium nagy,
radioaktivitással szemben a legjobban ellenálló
poliextremofil baktérium. Túléli az extrém hideget, a

akár 5000 Gy (Gray) dózisú sugárterhelést is elvisel
ionizáló sugárzástól. A baktérium ilyen terhelés után is
tovább él és szaporodik. Az emberre 10 Gy sugárterhelés
halálos dózis! A baktérium azért viseli el a nagy
sugárdózist, mert genom szekvenciáinak több másolatával
rendelkezik és képes a sérült DNS molekuláit 12- 24 óra
elteltével kijavítani. A baktérium a marsi körülmények
között is egy lehetséges életforma.

MEDVEÁLLATKA

ban a Himaláján, valamint több kilométer mélységben az óceánokban. 7
A medveállatka (Tardigrade) az egyik legtűrőképesebb élőszervezet. A
medveállatkák már félmilliárd évvel ezelőtt is éltek a Földön és túlélték
az összes fajok kihalására vezető eseményt. A kis állatok főként vízben
zuzmók és mohák alkotta életközösségekben élnek és algával táplál-
koznak. Megtalálhatók 6000-8000 méter tengerszint feletti magasság-

Előfordulnak radioaktív hőforrásokban, forró kénforrásokban és az
Antarktiszon is. A 0,5-1.2 mm hosszú állatkának 8 lába van és mindegyiken 4-8
karommal rendelkezik. Testét kemény, kitint, poliszacharidokat, fehérjéket és
lipideket tartalmazó kutikulapáncél (körömszerű páncél) fedi. Igen sok fajuk ismert
és Magyarországon is számos megtalálható. A medveállatka képes hibernálódni,
(kriptobiozis) csökkentett életmódba váltani extrém körülmények között.
Hibernálódásuk során testüket viasszal vonják be, lábaikat behúzzák, és hordó
alakot vesznek fel. Ha újra nedvesség éri őket, életfunkcióik rövid időn belül
ismét megindulnak.
Az állatka anyagcseréjét a normális érték 1 %-ra csökkentve
akár egy évtizedig is képes nedvesség nélkül az életfunkció-
ira. Kiszáradás ellen úgy védekezik, hogy lecseréli sejtjei
víztartalmát nem-redukáló diszacharidra, ún. trehalózra.
Elviseli a szélsőséges hőmérsékleteket, kis nyomást
(közel vákuum) és földi atmoszférikus nyomás ezersze-
resét is. Túléli az intenzív kozmikus és ultraibolya
sugárzást. 2007. szeptemberében az Európai Űrhivatal
két különböző fajhoz tartozó medveállatkákat juttatott
a világűrbe az orosz Foton M3-as űrszondán. Az
űrszonda 10 napig keringett 270 km magasságban a
Föld körül. A medveállatkáknak egyidejűleg kellett
elviselniük a világűrben a – 270°C-os hőmérsékle-
tet, a légüres teret, a teljes oxigénhiányt, a koz-
mikus sugárzást, és a DNS-t erősen roncsoló, a
földi ultraibolya sugárzás 1000-szeresét megha-
ladó sugárzást is. A medveállatkák kétharmada
visszatérés után képes volt szaporodni.

14 17. SZÁM, 2017. ÉVFOLYAM 1. SZÁM KÉMIAI PANORÁMA