Page 6 - No8

2011. ÉVI KÉMIAI NOBEL-DÍJ

tosan igyekezett az új, különös eredmények
valódiságáról meggyőzni a tudós társadal-
mat. 1984-ben Paul Steinhardt és Dov
Levine kapcsolta össze Mackay
modelljét és Shechtman diffrakciós
képét, felismerve, hogy az aperi-
odikus mozaik segítségével
lehet megmagyarázni a sajá-
tos diffrakciós képet.
A tudomány, a művészet
és a vallás találkozása már
évszázadokkal korábban meg-
valósult: a szabályos mintá-
zatok, melyek nem ismét-
lődnek, már a középkori arab
művészek lenyűgöző mozaikja-
in megjelentek, például a spa-
nyolországi Alhambrában vagy az
iráni Darb-i Imam szentélyben.
Évszázadokon keresztül próbálkoztak
már azzal, hogy szabályos ötszögekből ala-
a
művészet
kítsanak ki hézagok és átfedések nélkül sík- Ötszögű lapokkal határolt testek a művészet-művészet- -
határolt

okkal
a

testek
A Penrose csempézet: szabályos, és térbeli felületeket. Albrecht Dürer élete ben, és a természetben: Albrecht Dürer
rendezett, de nem ismétli önmagát vége felé szenvedélyesen foglalkozott arány- (1471-1528) Melankólia című képe,
a végtelenben sem elméleti és geometriai kérdésekkel, 1525-
ben jelent meg A mérés tankönyve, 1558-
sul úgy, hogy csak két különböző rombusz ban pedig az Arányelmélet című értekezése.
alakú építőelemet használt, egy vastagabbat Azonban az aperiodicitás természetben való Ho-Mg-Zn ikozaé-
és egy vékonyabbat. A szórakozásból meg- előfordulásának felismerése még sokáig deres
oldott matematikai feladványnak fontos váratott magára. kvázikristály

a
a
tudo
szimmetria
tízfogású
tízfogású
szimmetria

-
gyakorlati alkalmazása lett a krisztallográfi- Az öt- ill. tízfogású szimmetria a tudo-tudo-- dodekahedron
ill.
ill.

ában. 1982-ben Alan L. Mackay elméleti mány 1982-es állása szerint a természet formájában,
léte

volt

.
diffrakciós mintázatot állított elő. Atomokat szabályai ellen való volt. Ugyanakkor léte-léte--
.
Ugyanakkor
Ugyanakkor
jelképező lyukakat ejtett a Penrose mintázat zett, de el kellett hitetni a világgal, hogy
metszéspontjain. A modellt lézerfénnyel
megvilágítva tízfogású szimmetriát mutató
diffrakciós képet kapott. 1982-ben Daniel
Shechtman elektronmikroszkópján tíz-
fogású szimmetriájú diffrakciós képet
detektált. Ez szemben állt az akkori fel-
fogás szerint a természet törvényeivel, mert
feltételezték, hogy minden kristály periodi-
kus. Shechtman azonban biztos volt benne,
hogy a felvétel jó, és nem egy szabályos
kristály hibáival, „ikerkristállyal” áll szem-
ben (ikerkristály: egyazon anyagnak két
vagy több, mindig bizonyos meghatározott
sík szerint összenőtt kristálya). Shechtman Marokkói középkori szabályosan Az 1450 körül épült iráni Darb-i Imam szen-
és Mackay nem tudtak egymás eredményei- ismétlődő csempe mintázat rombusz- tély kváziperiodikus, szabályos, de sosem
(mint
speciális
rom

ről. Az szerencse volt, hogy Shechtman ból és négyzetből (mint speciális rom- - ismétlődő díszítése. A transzláció, azaz a peri-
ráakadt az ikozaéderes kristályra, azonban busz), odikusság hiánya felismerhető az ötfogású
felismerte jelentőségét és attól fogva tuda- szimmetriával bíró mozaik mintázaton.
6 8. SZÁM, 2012. ÉVFOLYAM 1. SZÁM KÉMIAI PANORÁMA