Page 19 - No27

EDWIN HUBBLE

szerezte meg. Az egyetem Yerkes Doppler-effektus: A megfigyelőhöz
Obszervatóriumában igen nagy Hubble képes képest mozgásban lévő sugárzást
jártasságot szerzett a gyakorlati volt létező technikákkal kibocsátó forrás hullámhossza
csillagászatban. Disszertációjának, megváltozik. Folyamatosan távolodó
későbbi munkásságát előrevetítve, a megmérni a csillag forrásnál a megfigyelő hosszabb
Halvány csillagködök kutatása távolságát a Földtől. hullámhosszat (fény: vöröseltolódás,
fényképészeti módszerekkel címet adta. hang: mélyülő hang), folyamatosan
Amikor véget ért a háború, és ő közeledőnél rövidebb hullámhosszat észlel
leszerelt, belépett a Mount Wilson-i a kibocsátottnál (fény: kékeltolódás, hang:
obszervatóriumhoz. A Hooker- magasodó hang). Azonban az általános
tükörteleszkóp, amely egy 250 években végzett más megfigyeléseivel relativitáselmélet szerint a
centiméteres tükörrel dicsekedhetett, Hubble gyakorlatilag végett vetett a vöröseltolódásnak a Doppler-effektuson, a
világosan jelezte, hogy az Egyesült vitának. Eldőlt, hogy a Tejúton túl is forrás és a megfigyelő egymáshoz képesti
Államokban fokozódó jelentőséget léteznek megfigyelhető galaxisok, és a mozgásán kívül, oka lehet az Univerzum
tulajdonítanak a mind nagyobb műszerek világegyetem nagyobb, mint valaha tágulása, a tér tágulása is. Emiatt a
építésének. Az újabb teleszkópok sejtették. csillagászok a mai ismeretek szerint úgy
fénygyűjtő képessége megváltoztatta a Ezt követő, a nebulákra vonatkozó gondolják, hogy a Hubble által megfigyelt
csillagászatot, aminek a húszas évek kutatásait még nagyobb horderejűvé jelenség nem Doppler-effektus, hanem az
elején többek között egy sarkalatos tették Albert Einstein új kozmológia egész tér tágulásának következménye.
jelentőségű vita lett az eredménye a céljából kidolgozott 1916-os általános Tehát nem azért észleljük a galaxisok
nebulák – az éjszakai égen látható, izzó, relativitáselméletének vetületei. A fényének hullámhosszát nagyobbnak,
felhőszerű foltok – természetéről. Az relativitás elmélete választ igért arra a mint a laboratóriumban mért érték,
egyik nézet szerint, amelyet elsősorban a kérdésre, hogy a világegyetem statikus-e hanem azért, mert a fényt kibocsátó
kitűnő Harlow Shapley képviselt, a vagy dinamikus, terjed-e vagy csillag és a Föld egymástól távolodik. A
nebulák a csillagközi anyag felhői a összehúzódik. A legfontosabb változó, vöröseltolódás a világegyetem tágulásának
Tejútban, egy másik, radikálisabb elmélet amit Willem de Sitter holland csillagász következménye.
szerint független csillagrendszerek. A két vezetett be, a távoli galaxisok által (netfizika, https://www.netfizika.hu/
elmélet szögesen ellentétes felfogást kibocsátott fény természete. Ha a tudas/node/4483)
jelentett a világegyetem tartalmáról. világegyetem tágul, akkor ez a fény
1922-ben Hubble közreadta Általános „vöröseltolódást” szenved, jelezve, hogy a Noha Hubble maga óvakodott
tanulmány a galaktikus nebulákról című csillagrendszer távolodik a Földtől. Még kimondani, mérései ahhoz a
cikkét, amelyben új, máig használatos zajlott a vita a húszas években, Hubble és következtetéshez vezettek, hogy a
osztályozást hozott létre. Ennél is kollégája, Milton Humason megmérték a világegyetemnek van egy tágulási aránya,
fontosabb, hogy a következő évben távoli nebulákat, és a színképelemzés amely az azóta Hubble nevét viselő
október 4-én számos csillagot fedezett fel összegyűjtött adatai csakugyan kimutatták állandóval kiszámítható. Ebből következik
az Andromédában, az egyik legrégebben a vöröseltolódást. a „Hubble-törvény”, amely megadja a
felfedezett nebulában. Kezdetben azt Hubble 1929-es Kapcsolat az sebesség-távolság arányt: v = Hd, ahol H
hitte, hogy a csillagok egyike nóva vagy extragalaktikus nebulák távolsága és a Hubble állandó, v a sebesség és d a
felrobbant csillag, de miután sebessége között című cikke határkő a távolság.
összehasonlította a korábbi fényképekkel, csillagászat történetében.
felismerte, hogy inkább pulzáló cefeida, A Hubble-állandó az egyik legfontosabb
változó fényű csillag. Ennek Hubble megállapította, hogy a galaxisok szám a kozmológiában, mert megmondja,
következtében Hubble képes volt létező fényének vöröseltolódása arányosságot milyen gyorsan tágul az univerzum és
technikákkal megmérni a csillag mutat a távolságukkal. Mivel egy hullám segítségével megbecsülhető az univerzum
távolságát a Földtől. A kapott szám – hullámhosszának növekedése az észlelő kora is. Majdnem százéves csillagászati
mintegy egymillió fényév – jóval számára az objektum távolodását, a mérések és számítások ellenére a tudósok
meghaladta azt, amit Shapley adott meg a Doppler-effektust jelentette, ezért könnyű még mindig újra meg újra igyekeznek
Tejút kiterjedéseként. Amikor tájékoztatta volt azt a következtetést levonni, hogy pontosítani a Hubble-állandó értékét.
Shapleyt, az átnyújtotta a küldeményt a Hubble felfedezte a galaxisok távolodását. Hubble eredeti becslése 500 km/s/Mpc
kollégájának és azt mondta: „Ez a levél itt Szigorú értelemben az érdeme az volt, volt, ami jóval meghaladja azt az értéket,
összezúzza az én világegyetememet.” hogy felfedezte, az általa vizsgált galaxisok amit csillagászok ma gondolnak. (Parsec
Ezzel a felfedezéssel és a következő vöröseltolódása arányos a távolságukkal. csillagászati távolságegység, 1 Mpc=3,26

KÉMIAI PANORÁMA 27. SZÁM, 2023. ÉVFOLYAM 19