Page 11 - KP_no15full

Globális éGhajlatváltozás i.

az egyes évek időjárásának alakulása. A változása, a periodikus napfolttevékenység,
különböző időjárásviszonyok között eltérő a földpálya változása, atmoszférájának
sebességgel növekednek a fák és emiatt az változása, az óceánok áramlatainak
évgyűrűk szélessége is változó lesz. A változása, és a vulkanikus tevékenység is.
gyűrűk vizsgálata információt ad a
csapadék mennyiségéről és a A NAp sugárzási eNergiájA
hőmérsékletről is.
Az évgyűrűk történelmi évszámokkal
való azonosításával dendrokronológia és az
éghajlatnak az évgyűrűk segítségével
történő vizsgálatával dendroklimatológia
foglalkozik.

százalékkal megnövekedett, hőmérséklete
lényegesen nem változott. Egyébként is
változás nagyon lassú folyamat, nem
várható, hogy ciklikus klímaváltozásokra
A Nap a földi klímarendszer elsődleges hatással legyen.
energiaforrása. A bolygónkon kialakuló A Nap luminozitásánk kis, bár
átlagos hőmérséklet a Földet érő és az azt periodikus változását okozza a
elhagyó energia különbségének a napfolttevékenység is. A napfoltok
függvénye. Az 5800 K felületi gyakorisága 11 éves ciklusokat követ.
hőmérsékletű Nap felületegysége által A napfoltok erős mágneses aktivitású
időegység alatt kisugárzott elektromágnes régiók, amelyek a mélyben játszódó forró
energiát a Stefan-Boltzmann törvény ion- és gázáramlások hatására létrejövő
határozza meg, mágneses viharok eredményei. Valamivel
S =σT =5,67 10 5800 =63 10 Wm . alacsonyabb hőmérsékletű régiók, mint
4
-8
4
-2
6
*
N
Ha ezt az értéket beszorozzuk a központi környezetük, emiatt sötét foltnak tűnnek a
Az üledékek vizsgálAtA csillagunk felületével, nyerjük a Nap napkorongon. megfigyelésük már a távcső
Földünk éghajlatát még távolabbi időkből gigantikus összes sugárzási teljesítményét, megjelenésével a XVII. században
ismerhetjük meg üledékekből vett az un. luminozitását, amely 3,83 10 Watt. megkezdődött. Galilei maga is észlelt
26
lerakodások, fosszíliák vizsgálatával. A Nap egy gyengén változó csillag, napfoltokat. Egy átlagos napfolt
Üledékek lerakodása óceánokban, luminozitása változik. Asztrofizikusok élettartama néhány nap vagy hét, majd
tengerekben tavakban, mocsarakban és modellezték a csillag múltbeli és jövőbeli felbomlik A napfoltokat napfáklyák és
folyómedrekben figyelhető meg. A evolúcióját. A modellszámításokkal korona-kilövellések kísérik. A kilövellések
különböző mélységből feltárt üledékrétegek kimutatták, hogy bár a Nap luminozitása a miatt bolygónkhoz érkező nagy energiájú
hírt adnak az éghajlati változásokról is, akár földtörténeti időkben mintegy 30 töltött részecskékből álló részecskeáram
több százmillió évre visszamenőleg is. (napszél) és a földi mágneses tér
A vízben szállított és lerakodott üledékek kölcsönhatása mágneses viharokat okoz. A
rétegezettek, míg a levegőből szilárd talajra nagy energiájú részecskék a földfelszínt
kerülő rétegek nem rétegezettek. (Érdekes azonban nem érik el, mivel a Föld
megtekinteni a Curiosity űrszonda Mars mágneses erővonalai két földkörüli
felszínének réteges lerakodásairól készített gyűrűbe rendezi azokat (Van Allen-öv).
felvételeit, melyek folyékony állapotú víz Ezek a töltött részecskékből álló gyűrűk
korábbi jelenlétére utalnak.) aztán megakadályozzák a nagyenergiájú
részecskék felszínére jutását. Ha a Van
A klímAváltozások Allen-öv nem ejtené csapdába a napszél
természetes hAtásAi részecskéit, akkor azokból több érné el a
A Föld klímájára története során hatással földfelszínt, veszélyeztetve ezzel az
volt a Nap sugárzási energiájának élővilágot.

Kémiai panoráma 15. szám, 2016. évfolyam 1. szám 11